Kis magyar plakátháború, avagy csak semmit a lényegről
Hogyan készül egy átlagpolgár a közeledő EP választásra? Lehet, hogy úgy, hogy átnyálazza az induló pártok programját, majd lejátssza magában, hogy ezzel ki hogyan tudná képviselni érdekeinket ama nagy Európában, és választ. Ám meglehet az is, hogy a választópolgár a hazai viszonyok és fennforgások alapján küld képviselőt Brüsszelbe. És az is előfordulhat, hogy a jó hazafi nem készül sehogy a választásra. Hogy miért?
Mert – valljuk be – Európa a maga kis parlamentjével messze van tőlünk, mind fizikai, mind szellemi értelemben. Befolyásolja Brüsszel a hétköznapokat? Látszólag nem. Például jobban élünk az EU miatt, mint négy éve? Á, dehogy. Nos, akkor?
Akkor marad a belpolitika, azaz a pártpolitika, amelyet kivetítünk az EP-re, s annyi. Európáról szó nem esik, s ez jó a pártoknak, jó a brüsszeli bürokratáknak, s jó az átlagpolgárnak (kivéve persze a polgárok azon részét, akik egyre kevésbé tolerálják, hogy hülyének nézik őket). Jó példa erre, az óriásplakát-armada.
Itt a főesélyes, a jó, öreg fiatal demokraták. Üzenetük rövid, ám velős: Elég! Szavazz! Kell ennél több? Maximum annyi, hogy fekszik, nyugszik, kulturáltan szórakozik! Ám tény, hogy van némi igazuk, egy ország mondja, elég, s azt is lehet látni, hogy a Kis-Gyurcsány, alias Bajnai Kormány nem fogja megváltani a világot, de még az országot sem. És az is látszik, hogy a Fidesznek nem kell csodát indukálnia, hogy besöpörje ezt a választást. Ehhez elég egy elég. De hol az EU, vagy mi?
Az MSZP helyzete durvább. Nekik nem elég, ha Hornról nosztalgiáznak és munkásőr dalokat dúdolnak halkan. Nekik az sem elég, hogy belőlük elég. Hiszen Gyurcsány ment, Bajnai jött, s van-e választó, aki ne értékelné ezt a földindulás-szerű változást. Aztán ugye Gyurcsány ment, s jött Lendvai, változás változás hátán, vagy inkább nyakán (Lendvai pártelnökségéről csak egy rövid vélemény engedjen meg a kedves olvasó: ATYA ÚRISTEN!!!). Mit tudnak még csinálni piros pozsgás arcú barátaink? Kiadják a jelszót: GIRL POWER! És jól betesznek a lista elejére három nőt, meg a képükkel kiverik az országot. Pedig a nő önmagában nem gyönyör, vigyázó szemetek Pécsre vessétek! Első számú superwoman: Göncz Kinga. Hogy miért? Mert a magyar érdekeket képviseli Európában. Nagy a baj, basszus. A második és harmadik helyen Gurmai és Herczog asszony ( a sorrendre nem emlékszem, de amúgy is tök mindegy). Hogy miért? Mert az egyik biztosítja a háztartások energiabiztonságát (HŰHA!), a másik meg – várjál, ne röhögjél, biztos azért, mert ő már tényleg nem ért semmihez – szóval a másik a magyar nők egyenjogúságáért küzd. Nem néznek ám minket hülyének. Ám nincs vége, jön az új plakát széria. És jön a jócsaj, no meg az apja. Red és black verzió. Red: a baloldalra szavazok, mert nem változik az értékrendem. Meg aranyosak is. Black: a jobboldalra nem szavazok, mert összekacsint a szélsőségekkel. (kivel, kérdem én, a szadesszal?) Ilyen egyszerű ez, kiscsillag? A balosok jófejek, a jobbosok nácik? Ezek – kérem szépen – elővették ismét a jokert. Ahogy az érettségi tétel írja, jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból, s csak a piros lánytrió állíthatja meg. Nem is hülyének néznek ezek minket, barátaim, hanem idiótának.
Szdsz. Ők kapásból a lecsóba csaptak. Egy a cél, betámadni a Jobbikot, elővenni a jokert szintén, csak szélsőségesebben. Ki döntsön a gazdaságról? ( szerintem a mindenkori kormány, azt meg ne küldjük már ki Brüsszelbe, bár, ha jobban belegondolok…) Árpádsávosok vs. szabad, demokraták. Végül is mindegy, nagyon rosszabb már nem lehet, csak ne Gusztos döntsön a laza kis érettségiével. Az újabb plakátok még ezt is leegyszerűsítik: szavazz a kirekesztés ellen. Ennyi. Minek magyarázzuk? Szánalmas. És bűn, hogy a gazdaság szétverésével felerősítik a szélsőséges hangokat, majd rinyálnak, hogy jajj, jönnek, itt vannak. Ám meglehet, hogy egyszer talán a joker is kevés lesz a partiban maradáshoz.
A Jobbik kampánya sem mozgatja meg a szürkeállomány rejtett bugyrait. Ők az új erő, mondják, s hála az Szdsz és MDF korrekt és következetes politikájának, lehet, hogy tényleg így van. És hogy ez jó vagy rossz? Ki tudja? A Szdsz-nél lehet rosszabb?
Az MDF-ben is durván nyomják a kampányt. A belső csaták állandósultak, mindig akad egy-két cimbora, akit ki kellene zárni (mekkora stratégia ez, nem tudom, ezért fizetnek is valakinek?). Pedig van egy Bokros, akinek van esze, meg bukott gazdaságpolitikája. Van múltja, meg jó barátai. Egy zseni, akit szerintem kár kiküldeni, bár inkább küldjük ki, a magyar belpolitikának nem zsenikre van szüksége, hanem, most vigyázz, becsületre, tisztességre. Van egy Habsburg is, és a Kiegyezés. Azért a kuruc vér megpezsdül az emberben, nem? Kivel egyezzünk ki, mi, mint MDF, mi mint magyar társadalom? De azért jól hangzik. Meg az MSZP-vel például ki lehetne egyezni, bár szerintük a jobboldal kicsit szélsős (nem Fideszt vagy Jobbikot említ a jócsaj a szoci plakáton, hanem jobboldalt, ami azért is gáz, mert az MDF is a jobboldalhoz tartozik, elvileg), de hát nem lehet mindig mindenen duzzogni, nem? Összefogás kell, meg párbeszéd, meg az anyám kínja.
Én ettől függetlenül hiszek az MDF-ben, és hiszek Herényi Nemcsakkizáródeigazmondó Károlynak is, amikor azt állítja, hogy az MDF sohasem támogatta Szilit és az MSZP-t Pécsett. Én inkább neki hiszek, mint a saját szememnek és fülemnek. Aki meg nem így tesz, annak lövése sincs az Antalli-örökségről, és rohadt fasiszta kisgömböc.
Lehet Más a Politika mondja, hallgass a szívedre. Hajj, barátom, ha az olyan egyszerű volna, ha kicsit többet mutatnál magadból (most nem arra gondoltam, hogy van-e nektek is szociféle jócsajotok, bár ha van, akkor szóljatok!), akkor tán még hallgatnék is rád.
Ennyi. EP kampány, EP nélkül, régi, szánalmas sablonokkal. Most akkor kire szavazzak? Mondjuk, ha lenne egy fiatalos, dinamikus, korrekt jobboldali párt (persze jócsajokkal), nos, akkor…
Bari Zsolt
2009. június 2.