Vajon véletlen-e?
A Szurgutnyeftyegaz nevű titokzatos orosz energiaipari vállalat Mol-részvény-vásárlása kapcsán új megvilágításba kerülhet az MDF tavaly szeptemberi tisztújítása és a Dávid Ibolyával szemben fellépő Almássy Kornél félreállítása. Almássynak komoly esélye mutatkozott, hogy tíz év után leváltsa a pártelnököt, az elnök-jelölő Országos Választmány 2008. szeptember 13-i ülése előtt egy nappal azonban Dávid egy titokzatos CD-t hozott nyilvánosságra. A felvételen az MDF tisztújításáról és Almássy Kornél állítólagos kéréséről beszélt telefonon Csányi Sándor OTP-vezér és Tóth János, az UD Zrt. nevű vagyonvédelmi cég tulajdonosa. Az egyszereplős tisztújítási folyamatokhoz szokott Dávid Ibolya érezhetően megrettent ambiciózus kihívójától, és célja egyértelműen az volt, hogy megakadályozza a többes jelölést – ma se tudjuk, ki segített neki ellenfele megfélemlítésében.
Márpedig fontos kérdés, hogy Dávid Ibolya hogyan jutott az ominózus hangfelvételhez, bár ez elég egyértelműnek látszott már a felvétel nyilvánosságra hozatalakor. Az országban nem sok olyan szervezet van, amelyik képes lehallgatni az ország egyik legbefolyásosabb emberét, és az is nyilvánvaló, hogy a szocialista párt érdekeit sértette volna, ha egy Dávid Ibolyát "jobbról" előzni kívánó politikus kerül az MDF élére.
A "CD-ügynek" látszólag mellékszereplője volt az OTP elnök-vezérigazgatója. Csányi ellen azóta is zajlanak támadások, az OTP megszerzésére irányuló kormányzati törekvések, azonban a Soros Fund spekulatív célzatú OTP-részvény-vásárlásai egyre világosabban jelzik, hogy Csányi valamiért sokak szemében szálka lehet. Az MDF további mozgása is érdekes ebből a szempontból. A párt listavezetője az EP-választáson Bokros lett, aki éppen Soros érdekében került összetűzésbe a 90-es évek közepén Csányival, és most is a Soros-pénzből fenntartott CEU tanári állását hagyta ott, hogy az MDF listájának élén visszakerüljön a politika forgószínpadára. A Mol-részvények jelentős részének orosz kézre jutása óta pedig – talán nem véletlenül – egyre többen gondolják úgy, hogy az olajtársaság elleni "barátságtalan" orosz lépés és a korábban jelentős Mol-érdekeltségekkel bíró és a Mol-vezetésével ma is köztudottan jó kapcsolatot ápoló Csányi elleni támadások között összefüggés van.
Konkrét bizonyíték természetesen semmire sincsen, ezért könnyen mondhatják sokan, hogy a KGB-s múltú orosz vezetés és Gyurcsányék "különleges kapcsolata" csupán öszszeesküvés-elmélet. Az azonban joggal gondolkodtatja el a közvéleményt, hogy amíg a spanyol kormány meg tudta védeni a Repsol, az angol kormány pedig a Centrica nevű gázszolgáltatót, addig a magyar kormány miért nem tudott semmit tenni stratégiai vállalatának védelmében? És vajon véletlen egybeesés-e, hogy az orosz cég egy nappal Gyurcsány pártelnökségének lemondása után tette rá kezét a Mol részvényeinek 21 százalékára, ráadásul megérte nekik a részvények aktuális árfolyamának dupláját fizetni ezért? Miért tartotta fontosnak Gerhard Schröder egykori német kancellár, a Gazprom egyik stratégiai vállalatának felügyelőbizottsági elnöke, hogy Gyurcsány Ferenccel együtt vegyen részt egy budapesti "antirasszista" demonstráción? Gyurcsány már tudta, hogy le fog mondani, amikor február végén aláírta a Déli Áramlat nevű gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló megállapodást Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel? Véletlen-e, hogy az orosz sajtó "Gazprom-miniszterelnöknek" nevezte Gyurcsány Ferencet, és napokig siratta a Magyarországon régóta bukottnak számító, az országot közép-európai éllovasból sereghajtóvá tevő politikust? Véletlen-e, hogy Dávid Ibolya postaládájába pont akkor jutott ellenfelét lejárató CD, amikor tisztújítás közelgett az MDF-ben? Vajon kinek az érdekét szolgálta Dávid Ibolya, amikor a "nemzeti csúcson" a kormány elképzeléseinél is keményebb megszorításokat kezdeményezett?
Ezek valós kérdések. És valakinek már válaszolnia is kellene rájuk.
Thaisz Miklós, az Ifjúsági Demokrata Fórum alelnöke