Dávid-csomag
Ezért volt szükség Bokros Lajosra?
Ablonczy Bálint
9. évfolyam 11. szám, 2009.03.12
Dupla vagy semmit játszik az MDF Bokros Lajos felfuttatásával: frakciója jó eséllyel széthullik, s egyelőre kérdéses az új szavazók megszólítása. A volt szocialista miniszterrel a Soros Györgyhöz köthető üzleti világ jelenik meg a párt háza táján.
"Én azért léptem be [az MSZMP-be], mert mindig is baloldali érzelmű és baloldali felfogású voltam, és a mai napig is szocialistának vallom magam" - nyilatkozta Bokros Lajos a Pénzügyminiszterek reggelire című 2001-es interjúkötetben. A Horn-kormány tárca vezetője azóta sem lepte meg konzervatív coming outtal a nyilvánosságot, így fenntartással kezelendő Dávid Ibolya kijelentése, mely szerint nem jelez ideológiai fordulatot, hogy Bokros vezeti az "európai értelemben vett jobboldali" párt európai parlamenti listáját.
A pénzügyér is elismerte egy múlt vasárnapi tévéinterjúban, hogy jelölésével konfliktust vállal az MDF; a párt "kockára tette létét és az egységét annak érdekében, hogy oda tudjon állni programom mellé" - mondta. Bokros Lajos megnevezése a pártelnök politikája mellett kitartó fórumosokat is megosztotta. Ellene szólt a szombati választmányi ülésen Katona Kálmán, Hock Zoltán és Boross Péter, Olajos Péter eddigi EP-képviselő tiltakozásul kilépett a pártból, akárcsak Csáky András parlamenti képviselő. Ő jövő hétfőn a frakcióból is távozik.
Ám ez csak a felszín. A volt pénzügyér feltűnésével valójában egy új üzleti kör szerezhet közvetett befolyást az MDF-ben (a Leisztinger Tamáshoz köthető Tisztelet Társasága után). Bokros a Soros György magyar származású amerikai pénzember által alapított és fenntartott budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, tavaly év végéig pedig az intézmény vezérigazgatója volt. Az MDF új "idegenlégiósa" Soros érdekeivel egybevágóan cselekedett 1995-ben, amikor felmerült az OTP privatizációja. Az amerikai üzletember ugyanis igényt tartott a legnagyobb lakossági bankra (erre az 1994-es koalíciós tárgyalások során ígéretet is kapott), ehhez azonban szükség volt a már erős pozíciókkal rendelkező Csányi Sándor gyengítésére. Bokros pénzügyminiszterként akkor a még állami tulajdonú pénzintézet elnöki és vezérigazgatói tisztségének szétválasztása mellett érvelt; a bank közgyűlésén azonban nem tudta keresztülvinni tervét. (Horn Gyula végül megakadályozta, hogy Soros kezébe jusson a bank, így Csányi saját privatizációs stratégiáját valósíthatta meg.) Dávid Ibolya azonban nem csak az új EP-listavezető révén kapcsolódik a Soros-világhoz: a CEU üzleti karának dékánja, a stratégiai marketing egyik közép-európai gurujának számító Paul Garrison tavaly többször találkozott az MDF elnökével, és a politikai kibontakozás lehetőségeiről tanácskoztak.
Bokrost miniszterelnöknek
A Bokros iránti új keletű csodálat annál is furcsább, mert az MDF elnöke korábban izzó szavakkal vádolta a szocialistákat az újdonsült listavezető politikája miatt. "A Bokros-csomag az elmúlt évben olyan károkat okozott, hogy háborús években volt ehhez hasonló mértékű népességfogyás Magyarországon" - mondta 1997-es parlamenti felszólalásában Dávid Ibolya. A párt még 2005-ben is a pénzügyminiszterrel rémisztgetett, amikor a Gyurcsány-kormány családpolitikáját a Bokros-csomaggal hozta párhuzamba. Sőt, forrásaink állítják, amikor Dávid tavaly először hívta meg az országgyűlési frakcióba előadni Bokrost, az invitálást azzal magyarázta, hogy meg kell hallgatni a fórum vonalától eltérő gondolkodású közgazdászokat is.
A párt vezetése most azt mondja, válság idején szövetkezni kell azokkal, akik "súlyos, de nélkülözhetetlen" reformok megvalósítását szorgalmazzák. E tekintetben - szól az érvelés - összeegyeztethetőek az MDF programpontjai és a Bokros által képviselt elvek. Kérdés azonban, hogy a költségvetés bevételeit mindenáron növelni szándékozó közgazdász mennyire helyesli az örökösödési illeték eltörlését, amely a párt egyik fő büszkeségének számít. Amiképpen az is, hogy a mindenfajta adókedvezményt leépítő, szubvenciót megvonó bokrosi javaslatok mennyire találkoznak például a 2006-os programjában a főfoglalkoztatott egyéni gazdáknak "megkülönböztetett támogatást" kérő, vagy a családi adókedvezmény mellett - történetesen európai programjában - kiálló MDF-alapelvekkel.
Komoly indoka van tehát annak, hogy a párt Bokros Lajossal vág neki az európai parlamenti csatának. Fórumos forrásaink ezt azzal magyarázzák, hogy az MDF vezetése felismerte: nem képes szavazókat elhódítani a Fidesztől, így a válságra hivatkozva a balliberális értelmiség totemállatának számító Bokrossal próbál szavazatokat szerezni a kiábrándult szocialista, illetve SZDSZ-es szavazók közül.
Egy biztos, a "Dávid-csomag" második elemét, az MDF első embere által hétfőn bejelentett konstruktív bizalmatlansági indítványt és Bokros miniszterelnöki kinevezését a pártelnök sem vette túl komolyan. Aligha számolt a sikerrel, hiszen ez esetben elveszítené EP-listavezetőjét, aki miatt számos konfliktust vállalt pártjában. (A kormányfői jelölés ráadásul alapszabály-ellenes volt: az MDF dokumentuma szerint konstruktív bizalmatlansági indítványról és az új miniszterelnök személyéről az országos választmánynak kell döntenie.) Ráadásul aligha képzelhető el, hogy röviddel az egységet felmutatni akaró március 21-22-i MSZP-kongresszus, illetve az EP-választás előtt lenne olyan szocialista képviselő, aki aláírná az indítványt - a fideszesek meg eleve hallani sem akarnak arról, hogy segédkezzenek egy baloldali miniszterelnök másikra cseréléséhez. (A szocialisták számára kudarcos EP-választás után viszont egyes MSZP-s érdekcsoportok könnyen felmelegíthetik a külsős miniszterelnök-igazolás ötletét.)
Nő az olajfa?
A konstruktív bizalmatlansági indítvány arra jó volt, hogy Bokros Lajos hónapok óta csendben építgetett esetleges válságkezelői szerepvállalását, vagy a nemzeti vészhelyzet miatt szükséges MDF-MSZP-SZDSZ-összefogás ("olajfa-koalíció") gondolatát megerősítsék a köztudatban. A volt pénzügyér már tavaly májusban azt nyilatkozta az Élet és Irodalomnak, hogy "ez [a szakértői jellegű kormány] csak akkor lenne lehetséges, ha a szocialista párt egy része, együtt az SZDSZ egy részével és a Magyar Demokrata Fórum egy részével vagy vezetőivel együtt fölismeri, hogy az ország érdekében az összefogásra, legalábbis rövid távon, mindenképpen szükség van". Időnként szocialista politikusok is töprengenek az együttműködésről. Tavaly decemberben Szekeres Imre elnökhelyettes nyilatkozta az MTI-nek, hogy ha 2010-ben az SZDSZ és az MDF bejut a parlamentbe, megnőne az esélye egy zöld-piros-kék koalíciónak. Gyurcsány Ferenc pedig két hete mondta, hogy "van három párt, mely azt mondja, igen a fegyelmezett reformokra, igen a fegyelmezett költségvetésre".
Bokros fórumos szerepvállalásával dupla vagy semmit játszik az MDF vezetése: bár egy sokak által ismert politikus-szakember megszerzésével a párt új rétegeket szólíthat meg, az európai parlamenti választási siker még így is kétséges. Pláne, hogy az országgyűlési frakció könnyen megszűnhet - ugyanis Csáky András jövő hétfőre tervezett kilépésével tíz fő alá csökkenne a létszám. Ha ezt nem sikerül három napon belül függetlenekből pótolni, feloszlik a képviselőcsoport. Márpedig az utánpótlás kérdéses: a kiebrudalt Almássy Kornél visszatérése nem várható, amint a kilépett Vas Jánosé sem. A Fideszből távozott s miniszterelnöki megbízottá avanzsált Császár Antal még nem töltötte le a házszabály szerint szükséges fél évet függetlenként (április végén lehet újra egy frakció tagja).
Utóbbi pedig ideális lenne: a Vállalkozók Pártja elnökeként a 2004-es európai parlamenti választások előtt szövetséget kötött az MDF-fel. Maradt Gyenesei István - ám ő nem kíván a bizalmatlansági indítvánnyal megtámadott kormányfő minisztereként belépni a frakcióba - és az exfideszes Tóth András. Felőle sem érkezhettek kedvező hírek, hiszen hétfő este Herényi Károly frakcióvezető már azzal számolt, hogy megszűnik a képviselőcsoport. Ezzel az MDF költség vetési támogatástól, bizottsági helyektől és napirend előtti felszólalási lehetőségektől esne el.
Harc a reformfanatikusokért
Továbbra is napirenden marad a nyitás az SZDSZ (legalábbis annak egyik szárnya) felé. Ez azért is meglepő, mert a két tömörülés elvileg egymás vetélytársa: mindketten kritizálják a nagy pártokat, támogatják "a reformokat", s az MDF Bokros megnevezésével az SZDSZ reformfanatikus választóinak legalább egy részét szeretné elhódítani. Információink szerint ezért váltott ki a liberális pártban konfliktust, hogy Fodor Gábor belső ellenzéke, például Magyar Bálint, mind szorosabb együttműködést szorgalmaz az MDF-fel. Sőt, Magyar (a szintén az elnökkel szembenállók közé sorolt Világosi Gáborral) a választójogi reform ügyében szövetkezett az MDF-es Csapody Miklóssal és Karsai Péterrel; közösen nyújtottak be törvényjavaslatot a parlament kétszáz fősre csökkentéséről. A "kiskoalíciós" négyes az önkormányzati képviselők és polgármesterek választását is megreformálná - mindezt úgy, hogy pártjuk vezetésével a liberális képviselők nem is egyeztettek.
Az MDF bokrosi kombinációja magában hordozza a politikai sakktábla átrendeződését. Ha az EP-választáson kudarcot vall az SZDSZ, szinte kilátástalanná válik az önállóságpárti Fodor Gábor pozíciója. Az "együttműködő" liberálisok pedig akár fuzionálhatnak a frakció nélkül maradt fórumosokkal, szigorúan "reformalapon". Ha pedig egy esetleges méretes vereség után az MSZP is úgy gondolja, hogy ideje a váltásnak, vagy Gyurcsány Ferenc maga dönt úgy, ideje hátrább lépni, kéznél lesz a válságkezelő jelölt a miniszterelnökségtől most még elesett Bokros Lajos személyében.
Ablonczy Bálint
9. évfolyam 11. szám, 2009.03.12
Dupla vagy semmit játszik az MDF Bokros Lajos felfuttatásával: frakciója jó eséllyel széthullik, s egyelőre kérdéses az új szavazók megszólítása. A volt szocialista miniszterrel a Soros Györgyhöz köthető üzleti világ jelenik meg a párt háza táján.
"Én azért léptem be [az MSZMP-be], mert mindig is baloldali érzelmű és baloldali felfogású voltam, és a mai napig is szocialistának vallom magam" - nyilatkozta Bokros Lajos a Pénzügyminiszterek reggelire című 2001-es interjúkötetben. A Horn-kormány tárca vezetője azóta sem lepte meg konzervatív coming outtal a nyilvánosságot, így fenntartással kezelendő Dávid Ibolya kijelentése, mely szerint nem jelez ideológiai fordulatot, hogy Bokros vezeti az "európai értelemben vett jobboldali" párt európai parlamenti listáját.
A pénzügyér is elismerte egy múlt vasárnapi tévéinterjúban, hogy jelölésével konfliktust vállal az MDF; a párt "kockára tette létét és az egységét annak érdekében, hogy oda tudjon állni programom mellé" - mondta. Bokros Lajos megnevezése a pártelnök politikája mellett kitartó fórumosokat is megosztotta. Ellene szólt a szombati választmányi ülésen Katona Kálmán, Hock Zoltán és Boross Péter, Olajos Péter eddigi EP-képviselő tiltakozásul kilépett a pártból, akárcsak Csáky András parlamenti képviselő. Ő jövő hétfőn a frakcióból is távozik.
Ám ez csak a felszín. A volt pénzügyér feltűnésével valójában egy új üzleti kör szerezhet közvetett befolyást az MDF-ben (a Leisztinger Tamáshoz köthető Tisztelet Társasága után). Bokros a Soros György magyar származású amerikai pénzember által alapított és fenntartott budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) tanára, tavaly év végéig pedig az intézmény vezérigazgatója volt. Az MDF új "idegenlégiósa" Soros érdekeivel egybevágóan cselekedett 1995-ben, amikor felmerült az OTP privatizációja. Az amerikai üzletember ugyanis igényt tartott a legnagyobb lakossági bankra (erre az 1994-es koalíciós tárgyalások során ígéretet is kapott), ehhez azonban szükség volt a már erős pozíciókkal rendelkező Csányi Sándor gyengítésére. Bokros pénzügyminiszterként akkor a még állami tulajdonú pénzintézet elnöki és vezérigazgatói tisztségének szétválasztása mellett érvelt; a bank közgyűlésén azonban nem tudta keresztülvinni tervét. (Horn Gyula végül megakadályozta, hogy Soros kezébe jusson a bank, így Csányi saját privatizációs stratégiáját valósíthatta meg.) Dávid Ibolya azonban nem csak az új EP-listavezető révén kapcsolódik a Soros-világhoz: a CEU üzleti karának dékánja, a stratégiai marketing egyik közép-európai gurujának számító Paul Garrison tavaly többször találkozott az MDF elnökével, és a politikai kibontakozás lehetőségeiről tanácskoztak.
Bokrost miniszterelnöknek
A Bokros iránti új keletű csodálat annál is furcsább, mert az MDF elnöke korábban izzó szavakkal vádolta a szocialistákat az újdonsült listavezető politikája miatt. "A Bokros-csomag az elmúlt évben olyan károkat okozott, hogy háborús években volt ehhez hasonló mértékű népességfogyás Magyarországon" - mondta 1997-es parlamenti felszólalásában Dávid Ibolya. A párt még 2005-ben is a pénzügyminiszterrel rémisztgetett, amikor a Gyurcsány-kormány családpolitikáját a Bokros-csomaggal hozta párhuzamba. Sőt, forrásaink állítják, amikor Dávid tavaly először hívta meg az országgyűlési frakcióba előadni Bokrost, az invitálást azzal magyarázta, hogy meg kell hallgatni a fórum vonalától eltérő gondolkodású közgazdászokat is.
A párt vezetése most azt mondja, válság idején szövetkezni kell azokkal, akik "súlyos, de nélkülözhetetlen" reformok megvalósítását szorgalmazzák. E tekintetben - szól az érvelés - összeegyeztethetőek az MDF programpontjai és a Bokros által képviselt elvek. Kérdés azonban, hogy a költségvetés bevételeit mindenáron növelni szándékozó közgazdász mennyire helyesli az örökösödési illeték eltörlését, amely a párt egyik fő büszkeségének számít. Amiképpen az is, hogy a mindenfajta adókedvezményt leépítő, szubvenciót megvonó bokrosi javaslatok mennyire találkoznak például a 2006-os programjában a főfoglalkoztatott egyéni gazdáknak "megkülönböztetett támogatást" kérő, vagy a családi adókedvezmény mellett - történetesen európai programjában - kiálló MDF-alapelvekkel.
Komoly indoka van tehát annak, hogy a párt Bokros Lajossal vág neki az európai parlamenti csatának. Fórumos forrásaink ezt azzal magyarázzák, hogy az MDF vezetése felismerte: nem képes szavazókat elhódítani a Fidesztől, így a válságra hivatkozva a balliberális értelmiség totemállatának számító Bokrossal próbál szavazatokat szerezni a kiábrándult szocialista, illetve SZDSZ-es szavazók közül.
Egy biztos, a "Dávid-csomag" második elemét, az MDF első embere által hétfőn bejelentett konstruktív bizalmatlansági indítványt és Bokros miniszterelnöki kinevezését a pártelnök sem vette túl komolyan. Aligha számolt a sikerrel, hiszen ez esetben elveszítené EP-listavezetőjét, aki miatt számos konfliktust vállalt pártjában. (A kormányfői jelölés ráadásul alapszabály-ellenes volt: az MDF dokumentuma szerint konstruktív bizalmatlansági indítványról és az új miniszterelnök személyéről az országos választmánynak kell döntenie.) Ráadásul aligha képzelhető el, hogy röviddel az egységet felmutatni akaró március 21-22-i MSZP-kongresszus, illetve az EP-választás előtt lenne olyan szocialista képviselő, aki aláírná az indítványt - a fideszesek meg eleve hallani sem akarnak arról, hogy segédkezzenek egy baloldali miniszterelnök másikra cseréléséhez. (A szocialisták számára kudarcos EP-választás után viszont egyes MSZP-s érdekcsoportok könnyen felmelegíthetik a külsős miniszterelnök-igazolás ötletét.)
Nő az olajfa?
A konstruktív bizalmatlansági indítvány arra jó volt, hogy Bokros Lajos hónapok óta csendben építgetett esetleges válságkezelői szerepvállalását, vagy a nemzeti vészhelyzet miatt szükséges MDF-MSZP-SZDSZ-összefogás ("olajfa-koalíció") gondolatát megerősítsék a köztudatban. A volt pénzügyér már tavaly májusban azt nyilatkozta az Élet és Irodalomnak, hogy "ez [a szakértői jellegű kormány] csak akkor lenne lehetséges, ha a szocialista párt egy része, együtt az SZDSZ egy részével és a Magyar Demokrata Fórum egy részével vagy vezetőivel együtt fölismeri, hogy az ország érdekében az összefogásra, legalábbis rövid távon, mindenképpen szükség van". Időnként szocialista politikusok is töprengenek az együttműködésről. Tavaly decemberben Szekeres Imre elnökhelyettes nyilatkozta az MTI-nek, hogy ha 2010-ben az SZDSZ és az MDF bejut a parlamentbe, megnőne az esélye egy zöld-piros-kék koalíciónak. Gyurcsány Ferenc pedig két hete mondta, hogy "van három párt, mely azt mondja, igen a fegyelmezett reformokra, igen a fegyelmezett költségvetésre".
Bokros fórumos szerepvállalásával dupla vagy semmit játszik az MDF vezetése: bár egy sokak által ismert politikus-szakember megszerzésével a párt új rétegeket szólíthat meg, az európai parlamenti választási siker még így is kétséges. Pláne, hogy az országgyűlési frakció könnyen megszűnhet - ugyanis Csáky András jövő hétfőre tervezett kilépésével tíz fő alá csökkenne a létszám. Ha ezt nem sikerül három napon belül függetlenekből pótolni, feloszlik a képviselőcsoport. Márpedig az utánpótlás kérdéses: a kiebrudalt Almássy Kornél visszatérése nem várható, amint a kilépett Vas Jánosé sem. A Fideszből távozott s miniszterelnöki megbízottá avanzsált Császár Antal még nem töltötte le a házszabály szerint szükséges fél évet függetlenként (április végén lehet újra egy frakció tagja).
Utóbbi pedig ideális lenne: a Vállalkozók Pártja elnökeként a 2004-es európai parlamenti választások előtt szövetséget kötött az MDF-fel. Maradt Gyenesei István - ám ő nem kíván a bizalmatlansági indítvánnyal megtámadott kormányfő minisztereként belépni a frakcióba - és az exfideszes Tóth András. Felőle sem érkezhettek kedvező hírek, hiszen hétfő este Herényi Károly frakcióvezető már azzal számolt, hogy megszűnik a képviselőcsoport. Ezzel az MDF költség vetési támogatástól, bizottsági helyektől és napirend előtti felszólalási lehetőségektől esne el.
Harc a reformfanatikusokért
Továbbra is napirenden marad a nyitás az SZDSZ (legalábbis annak egyik szárnya) felé. Ez azért is meglepő, mert a két tömörülés elvileg egymás vetélytársa: mindketten kritizálják a nagy pártokat, támogatják "a reformokat", s az MDF Bokros megnevezésével az SZDSZ reformfanatikus választóinak legalább egy részét szeretné elhódítani. Információink szerint ezért váltott ki a liberális pártban konfliktust, hogy Fodor Gábor belső ellenzéke, például Magyar Bálint, mind szorosabb együttműködést szorgalmaz az MDF-fel. Sőt, Magyar (a szintén az elnökkel szembenállók közé sorolt Világosi Gáborral) a választójogi reform ügyében szövetkezett az MDF-es Csapody Miklóssal és Karsai Péterrel; közösen nyújtottak be törvényjavaslatot a parlament kétszáz fősre csökkentéséről. A "kiskoalíciós" négyes az önkormányzati képviselők és polgármesterek választását is megreformálná - mindezt úgy, hogy pártjuk vezetésével a liberális képviselők nem is egyeztettek.
Az MDF bokrosi kombinációja magában hordozza a politikai sakktábla átrendeződését. Ha az EP-választáson kudarcot vall az SZDSZ, szinte kilátástalanná válik az önállóságpárti Fodor Gábor pozíciója. Az "együttműködő" liberálisok pedig akár fuzionálhatnak a frakció nélkül maradt fórumosokkal, szigorúan "reformalapon". Ha pedig egy esetleges méretes vereség után az MSZP is úgy gondolja, hogy ideje a váltásnak, vagy Gyurcsány Ferenc maga dönt úgy, ideje hátrább lépni, kéznél lesz a válságkezelő jelölt a miniszterelnökségtől most még elesett Bokros Lajos személyében.