Reformerman
Csak így. Inglisesen, dizájnosan. Ki más lehetne? Persze, igen. Gyurcsány. A mi Ferink.
Meghirdette legújabb reformcsomagját, olyat, amelyet nem látott a művelt Európa Nagy Károly óta, aki valószínűleg csak egy kitalált figura egy kitalált korból, ellenben a mi kormányfőnkkel, aki valódi, él, mozog, reformál. Szóval hirdetett, beszélt, magyarázott. A forint meg történelmi mélypontra zuhant az euroval szemben. Hát inkább kussolt volna.
Mert ahogy egy jó barátom szokta volt mondani, hülyeségre se idő, se pénz.
Nem az az én bajom, hogy Gyurcsány reformokat akar. Ránk fér az újítás, mind az egészségügyre, mind a közigazgatásra, vagy az oktatási rendszerünkre.
Pláne most, hogy világválság van, meg globális felmelegedés, és a homoszexuálisok sem házasodhatnak össze akármelyik nyugati kultúrában.
A baj az, hogy hónapok teltek el a gazdasági megtorpanás megtestesülése óta, és a kormány a duma mellett még nem tett semmit. Jött egy „kisebb” nemzetközi hitel, de egyébként nudli. Az ember az gondolta, hogy biztos jól át akarják gondolni, nem kapkodnak. Lehetett persze ezt azt hallani, hogy bitang nagy reformok lesznek, meg adócsökkentés, megváltoztatva a korábbi, csökkentés-ellenes álláspontot.
És eljött a nap, megszületett a terv, Gyurcsány bejelentette, hogy annyira lecsökkenti az adókat, hogy szinte megnöveli, mondván, hogy ezzel versenyképesek leszünk a térségben. A 38 százalékos szja kulccsal!
A baj az, hogy a környékünkön sehol, de sehol, de még a térségünkben sem létezik ilyen magas adó. Kis matematika után rájövünk, hogy mennyit kell keresni havonta ahhoz, hogy évi három milliós jövedelmünk legyen, s mi marad ebből a levonások után.
Az a baj, hogy még anno, KISZ vezér korában senki nem mondta el Gyurcsánynak, hogy az a szemét, rohadt, imperialista kapitalizmus a fogyasztásra épül. Fogyasztani meg akkor tud a nép, ha van rá pénze, ha nem veszi el az állam mindenét adó meg járulék képében. Ha nem tud fogyasztani, akkor a boltokban marad a cucc, s akkor csődbe megy a boltos, meg az iparos.
Az a baj, hogy Gyurcsány milliárdos. Hogy csinálta? Mert a bizniszhez nem ért, az látszik.
Itt vagyunk, kérem, nyakig az ürülékben, s nincs jövőkép, nincs terv, kapaszkodó, csak egy impotens kormányunk. Meg lassan ürüléket érő nemzeti valutánk.
Még szerencse, hogy az Országgyűlésnek meg kell szavaznia ezt a csomagot, s bízhatunk abban, hogy a cirkuszi mutatványosokat megszégyenítő virtuozitással ide-oda pattogó, az ellenzéki szerepet sajátosan értelmező kis pártok nem támogatják majd ezt a baromságot - kivéve természetesen Lengyel Zoltán frakcióvezető-helyettes Urat, akiről, ha utcát nem is, de minimum egy kisebb MDF székházat, vagy egy kevésbé látogatott nudista strandot el kellene már nevezni - szóval reménykedhetünk, hogy leszavazzák ezt a dolgot.
Csak még az a baj, hogy ezen a utolsó gondolaton már most röhögök, a leírása után 15 másodperccel. Nem azért, mert nem bízom az MDF és az SZDSZ tisztánlátásában.
Csak úgy. Kínomban.
Bari Zsolt
2009.02.26.
Meghirdette legújabb reformcsomagját, olyat, amelyet nem látott a művelt Európa Nagy Károly óta, aki valószínűleg csak egy kitalált figura egy kitalált korból, ellenben a mi kormányfőnkkel, aki valódi, él, mozog, reformál. Szóval hirdetett, beszélt, magyarázott. A forint meg történelmi mélypontra zuhant az euroval szemben. Hát inkább kussolt volna.
Mert ahogy egy jó barátom szokta volt mondani, hülyeségre se idő, se pénz.
Nem az az én bajom, hogy Gyurcsány reformokat akar. Ránk fér az újítás, mind az egészségügyre, mind a közigazgatásra, vagy az oktatási rendszerünkre.
Pláne most, hogy világválság van, meg globális felmelegedés, és a homoszexuálisok sem házasodhatnak össze akármelyik nyugati kultúrában.
A baj az, hogy hónapok teltek el a gazdasági megtorpanás megtestesülése óta, és a kormány a duma mellett még nem tett semmit. Jött egy „kisebb” nemzetközi hitel, de egyébként nudli. Az ember az gondolta, hogy biztos jól át akarják gondolni, nem kapkodnak. Lehetett persze ezt azt hallani, hogy bitang nagy reformok lesznek, meg adócsökkentés, megváltoztatva a korábbi, csökkentés-ellenes álláspontot.
És eljött a nap, megszületett a terv, Gyurcsány bejelentette, hogy annyira lecsökkenti az adókat, hogy szinte megnöveli, mondván, hogy ezzel versenyképesek leszünk a térségben. A 38 százalékos szja kulccsal!
A baj az, hogy a környékünkön sehol, de sehol, de még a térségünkben sem létezik ilyen magas adó. Kis matematika után rájövünk, hogy mennyit kell keresni havonta ahhoz, hogy évi három milliós jövedelmünk legyen, s mi marad ebből a levonások után.
Az a baj, hogy még anno, KISZ vezér korában senki nem mondta el Gyurcsánynak, hogy az a szemét, rohadt, imperialista kapitalizmus a fogyasztásra épül. Fogyasztani meg akkor tud a nép, ha van rá pénze, ha nem veszi el az állam mindenét adó meg járulék képében. Ha nem tud fogyasztani, akkor a boltokban marad a cucc, s akkor csődbe megy a boltos, meg az iparos.
Az a baj, hogy Gyurcsány milliárdos. Hogy csinálta? Mert a bizniszhez nem ért, az látszik.
Itt vagyunk, kérem, nyakig az ürülékben, s nincs jövőkép, nincs terv, kapaszkodó, csak egy impotens kormányunk. Meg lassan ürüléket érő nemzeti valutánk.
Még szerencse, hogy az Országgyűlésnek meg kell szavaznia ezt a csomagot, s bízhatunk abban, hogy a cirkuszi mutatványosokat megszégyenítő virtuozitással ide-oda pattogó, az ellenzéki szerepet sajátosan értelmező kis pártok nem támogatják majd ezt a baromságot - kivéve természetesen Lengyel Zoltán frakcióvezető-helyettes Urat, akiről, ha utcát nem is, de minimum egy kisebb MDF székházat, vagy egy kevésbé látogatott nudista strandot el kellene már nevezni - szóval reménykedhetünk, hogy leszavazzák ezt a dolgot.
Csak még az a baj, hogy ezen a utolsó gondolaton már most röhögök, a leírása után 15 másodperccel. Nem azért, mert nem bízom az MDF és az SZDSZ tisztánlátásában.
Csak úgy. Kínomban.
Bari Zsolt
2009.02.26.